Janken

Mi is ez a janken? Biztosan mindenki találkozott már kisiskolás éveiben a kő-papír-olló játékkal. Bármilyen vitás kérdésnél, vagy akár egy elosztandó csokoládénál a gyerekek ezt a játékot használták/használják "döntőbírónak".
Nos, a Felkelő Nap országába érkezve a külföldiek gyakran meglepődnek, hogy ezt a játékot felnőtt férfiak és nők egyaránt használják. Mindennapos döntések meghozatalához a kő-papír-olló a "végső szó".
Kicsit talán furcsálljuk az elején, hogy ilyen véletlenszerű "játékkal" hozzák meg az emberek hétköznapi döntéseiket, de minél tovább élünk Japánban, annál jobban megértjük a mélyebb lényegét, s hogy milyen hasznos is a janken.
Az egyszerű szépsége a játéknak onnan ered, hogy nem lehet senkit sem felelősségre vonni az eredményt illetően, mert minden tekintetben a véletlen a döntő. Minden helyzetben - szó szerint - "kéznél van", és kikerüli a hosszas vitákat. Mindenki lehet nyertes ebben a döntési formában.

Kezdeti érdeklődésemet a janken iránt egy újságcikk keltette fel. Ez a cikk négy teljes oldalon keresztül - igen mulatságos formában - tárgyalja a játék lényegét. A lap alján találtam egy weblap címet, gondoltam, megnézem, ott mit találok, s a World RPS (Rock-Paper-Scissors) Society nagyon komoly honlapjára leltem. Ennek a klubnak bárki tagja lehet (éves tagdíj fejében). A szervezet székhelye Torontóban van, és itt évente Világbajnokságot is szerveznek. Kicsit megdöbbentem, amikor láttam, hogy vannak a világon olyan emberek, akik komoly "sportnak" tekintik a jankent. Megdöbbenésem és kíváncsiságom még tovább vezetett a világhálón. Egy japán internetes keresőlapon a janken szóra több mint 15.800 (!) oldal jött elő. Itt aztán annyi információ közül válogathattam, amiből akár disszertációt lehetne írni.
Országokra lebontva részletesen megtalálhatók itt a szokások, játékszabályok.
Én a japán janken játék alapjait kezdtem vizsgálni. Nagyon hasonlít a kő-papír-olló játékhoz, vagyis a "kő" nyer az "olló" felett (hisz a kőbe beletörik az olló éle), az "olló" nyer a "papír" felett (a papírt elvágja az olló), és a "papír" nyer a "kő" felett (a papír "becsomagolja" a követ).
Az első mozdulatok közben a játékosok a "Jan-ken-pon" mondókát mondják. Ha az eredmény döntetlen, jön a következő: "Aiko-desho".
A három szó japánul guu (ejsd: gú) (kő), choki (ejsd: csoki) (olló), paa (ejsd: pá) (papír). (A japánul tanulókat ez ne tévessze meg, mert közhasználatban a szavak: ishi (kő), hasami (olló), illetve kami (papír).) De létezik egy másik változat is, a ROSHAMBO (Ro - kő -, sham - papír -, bo - olló.)

A japánok alapvetően sokkal gyorsabban játsszák ezt a játékot, mint ahogy ez a nyugati kultúrában elterjedt. Ők képesek addig lejátszani egy egész menetet, míg mi még csak a kezünket rántjuk elő. Ha ennek a "művészetnek" valaki a mestere akar lenni, rengeteget kell hozzá gyakorolni, egészen addig, amíg szempillantás alatt nem tudod előrántani a kezed, és számolod ki a következő menetet. A japánoknál gyakoriak a "tömeges" janken játékok is, amelyek első látásra még bonyolultabbnak tűnnek, pedig nem nehezebb, mint a páros játék, csak érteni kell a szabályokat.
Nézzük, hogyan néz ki a játék, ha három ember vesz részt a jankenben. Tegyük fel, hogy A és B játékos mindketten a követ választják, C pedig a papírt. Egyértelmű, hogy C lesz a nyertes, mert a "papír becsomagolja a követ". Ha A, B és C játékosok mind különböző kéztartást választ, nincs nyertes, mert minden felülüt valamit. Ha A és B mind a ketten követ mutatnak, míg C ollót, C kiesik, és csak A és B között folytatódik a játék (a páros szabályok szerint).
Ha öt vagy több játékos játszik, a versenyzők többsége által mutatott kéztartás mindenképp felülüti a kisebbség által mutatottat (de ez megegyezés szerint változhat). Például, ha két ember választja a követ, két ember a papírt, és egy az ollót, nincs nyertes, a játékot elölről kell kezdeni. Ha két ember választja a követ, és három ember az ollót, az "ollók" kiesnek, és a "kövek" játsszák tovább a játékot. Ha három "kő" van és két "olló", az "ollók" esnek ki, és a "kövek" játsszák tovább a jankent, a hármas felosztás szerint. Mivel néha 5-10 percesre is elhúzódhat a játék, a versenyzők változtathatnak a játékon (pl. csak papírral és kővel játszanak).
Amikor már elég ember kiesett, a játék folytatódhat tovább a megszokott kerékvágásban.

Mivel ez a játék fontos döntésekben is szerepet játszik, ezért a japánok mentalitásába és kultúrájába már szervesen beépült. Ki tudja, talán ez kedvez a japán kultúra azon részenék, hogy egyedül nem vállalnak felelősséget, és nem döntenek. Lehet, hogy ennek mély pszichológiai, szociológiai alapjai vannak? De az is lehet, hogy csak a játék és játékos vidámság a janken mozgatórugója.
Ha valaki nagy kedvet kapott a játékhoz, vagy esetleg felkeltette az érdeklődését a 2003-as RPS világbajnokság, a következő honlapokon bőven találhat magának olvasnivalót:

http://www.janken.com
http://www.netlaputa.ne.jp/~tokyo3/e/janken_e.html

2002. október