A kerámiázás nagy mestere - KONDO SEIKO

Kondo Seiko eleinte csak hobbiként foglalkozott a kerámiázással, majd idővel rájött, hogy közös a karmájuk és ezért kereszteződtek útjaik.
Műhelye egy magányos erdő közepén épült, távol a civilizáció zajától. Amikor alkot, elvonul a világ elől, bezárkozik a házába, amit egy olyan helyen épített, ahol se villany, se gáz nincsen. Sokat küzdött és szenvedett, hogy álmai házát ide emelhesse, hódolva az ősi japán építészetnek. Ez az életforma nagyon cudar és erős szellemet igényel.
Koyama Fujio mester utolsó tanítványaként, teljes mértékben átörökítette és hordozza tanára szellemét. Így válik művészetük "végtelenül" gyönyörűvé.
Kondo úr munkái lendületesek és egyszerűek, szívének melegsége járja át őket. A létezése fedezhető fel bennük. A forma és a szép máz adja az együttes jelentést.
Kondo Seiko emberi nagyságát művei hordozzák.
Íme egy rövid beszélgetés vele:

- Mikor kezdett a kerámiázással foglalkozni?

- 25 évesen kerültem a mesteremhez, azóta folyamatosan kerámiázok, közel 31 éve. Gifu tartományban, Tokishiben voltam tanítvány 5 évig. Amikor Fujio mesterhez kerültem, akkor volt ő 70 éves és egészen haláláig nála tanultam. Ezután kezdtem el a saját műhelyemet megépíteni, ugyancsak Gifuban, Mizunaniban, tehát 27 éve van önálló műhelyem.

- Önnek is vannak tanítványai?

- Pályafutásom alatt összesen 2 tanítványom volt, de mára már mind a kettőnek saját műhelye van. Most a fiamat tanítom.

- Hogyan lehet ezt a művészetet Japánban tanulni?

- Kétféle képpen lehetséges. Egyrészt az egyetemen, másrészt közvetlenül egy mestertől. Az egyetemen inkább elméletet tanítanak, míg a mestertől a technikát lehet ellesni. A diák néhány évig vizsgálódik, hogy mit szeretne tanulni és kitől, majd amikor döntött, a mestert és tanítványat bemutatják egymásnak. A tanítvány "ellopja" a technikát, amit természetesen a saját képére formál. Hiszen mindenkinek megvan a maga stílusa.

- Meddig tart átlagosan a tanítvány betanulási ideje?

- Mindenféle ember létezik, van, aki 25 évig is tanul, de átlag 4-5 évig. A tanítvány ebben az időben nem dolgozik, csak segít és megfigyel. Nagyon hosszú ideig csak figyel és gondolkodik. Nekem az alatt az idő alatt, míg a mesteremet figyeltem rengeteget fejlődött a látási és megfigyelési készségem. Itt nem csak a munkafolyamatot kell nézni, hanem az embert és a környezetét is.

- Hogyan választotta ki a művészeti ágak közül, hogy melyik áll a szivéhez a legközelebb?

- 6 évig, 19-25 éves koromig, csak lézengtem, nem találtam a helyemet a világban. Dolgoztam és keresgéltem önmagam. Sok időre volt szükségem, hogy rájöjjek valójában mit is szeretnék kezdeni az életemmel. Volt ugyan egy tisztességes állásom, de ez egyáltalán nem elégített ki. Valami olyanra vágytam ahová a szivemet és lelkemet is belevihetem. Követtem az ösztöneimet és így jutottam el végül a kerámiához. Gondolkodtam a szobrászaton is, de nekem az sem volt tökéletes. Hobbi szinten sodózok (kalligráfia festészet) is, de ez teljesen spontán, hiszen az edényeimre is festek néha motivumokat. Egyébként szeretnék még a későbbiek során a festészettel is foglalkozni. A lányom is festészetet tanul Angliában, de japán stilusban fest.

- Milyen ősi anyagokat és eszközöket használ?

- A kemencék közül például rengeteg fajta létezik, de én a legrégibbet építettem, az úgynevezett "kigyó kemencét". Ennek a kemencének a stílusa még az Edo-előtti korszakból származik. Saját kezűleg építettem meg, az eredeti leírásoknak megfelelően. Alapvetően nagyon vonzódok a régi dolgokhoz, ezért egész környezetemet ilyen tárgyakkal és eszközökkel veszem körül. Agyagot olyat használok, ami a természetből beszerezhető. Soha nem tudnék üzletből, vagy katalógusból vásárolni. Ha nem tudnám, hogy honnan van az agyag, képtelen lennék vele dolgozni. Elmegyek az erdőbe, kiválasztom a földet, kiásom és hazaviszem. Maximum a köveket szedem ki belőle, de soha nem tisztítom meg. Festéknek hamu és egy üveg származék elegyét használom, amik 1200 fokon összeégnek. Nem mindegy milyen fának a hamuját használom, mert a máz színe ettől is függ. Néha kísérletezgetek, és fémet is rakok bele, vagy nagyobb hőmérsékleten égetem, hogy megfolyjon a festék.

- Munkáival milyen stílust követ, honnan merít ihletet?

- Legjobban a Momoyama korszak formáit szeretem és természetesen a mesterem munkáit, de ugyanúgy hatással vannak rám a tanítványaim alkotásai is. Összességében figyelem az engem érő hatásokat. Tanulmányozom természetesen a többi művészeti ágat és más kultúrák művészetét is. Például szeretem a kínai, koreai, európai és közel-keleti művészetet. A japánok egyébként is könnyen beépítik és vegyítik a külföldi kultúrákat a sajátjukkal. Mindezek mellett azonban a legnagyobb hatással a természet van rám. Nagyon sokat tanulok a növényektől, állatoktól és a természeti jelenségekből. Az inspirációimat is innen merítem. A kerámiáim nem feltétlenül tárgyak, én így fejezem ki önmagam. Furcsa, de a munkáimat a külföldiek jobban megértik, mint a japánok. Mélyebben el tudnak bennük merülni.

- Véleménye szerint más a kerámiák megítélése Japánban, mint például Európában?

- Igen, mindenképpen. Japánban olyan nagy értéke van a kerámiának, hogy a történelem során sokszor pénzként is használták. A Muromachi korszakban például, ha egy szamurájnak valamiért a lelkét kellett adnia, akkor csakis a szadó (teáscsésze) csészéjét adta oda és nem pé nzt, vagy festményt. Még a sógunátus idején is ez volt az elfogadott ajándék, a harcosok is ezt adták egymásnak.
Japánban a történelem folyamán két ágra szakad a kerámia kultúra. Az egyik a reprezentatív ajándék irányvonala, a másik pedig a népi használati tárgy vonala.
Érdekes például, hogy a világon csak Japánban létezik olyan kerámia, amelynek felbecsülhetetlen az értéke. A családi ereklyék is mindig kerámiák.
A kerámiák mellé egyébként gyakran egy dobozt mellékelnek, amiben a tárgy "hivatalos" iratait őrzik, hogy kié volt, hol készült, stb., és ha ez a doboz esetleg elveszik, akkor az alkotás is elveszíti értékét.
Én is aláírom a munkáimat, de dobozt nem adok mellé.

- Csak egyedi darabokat készít?

- Igen. Képtelen lennék például megrendelésre dolgozni és valamiből 100 db ugyanolyat készíteni. Dolgozni is csak akkor tudok, ha ihletem van, de akkor néha napokig nem is eszem. De persze van, hogy napokig nem is dolgozom, ez változó.

- Hogyan látja a japán kerámiázás jövőét?

- Szerintem csak ezután fog elterjedni a világban, mert egyelőre még nem eléggé ismert, de mivel mind jobban megismerik mindenfelé, elfogulatlanság nélkül mondhatom, hogy nagy jövő áll előtte, hiszen a kerámia művészet hazámban a legjobb!

2003. február