|
Csöppnyi négyzeten
Írta: Tóth-Vásárhelyi Réka
Néhány éve úgy döntöttünk, hogy itt az ideje, hogy elhagyjuk a szülői házat és összeköltözzünk. Családi örökségből volt egy kis belvárosi zajos, szmogos lakásunk, de a környezet nyomasztó hangulata miatt eszünkbe se jutott itt berendezkedni, ezért könnyen megváltunk tőle és nyugodtabb környéken lévő lakás után kezdtünk keresgélni.
Bár Budán szerettünk volna letelepedni, végül mégis egy zuglói lakáshirdetés kelltette fel a figyelmünket. Amikor beléptünk a előszobába, annyira elborzasztott a látvány, hogy nem is akartam továbbmenni. Csak a tisztelet kedvéért jártuk körbe.
A kis előszobából ajtó nélküli, falakkal elválasztott sötét, pici konyha nyílt. Jobbra egy elhanyagolt szoba cserépkályhával, ennek hátsó részéből pedig a sötét fürdőszoba, amelyben ócska lábaskád és egy törött WC-csésze állt. A lakás látványa szőrnyű volt, de a szobaablak alatti kis kert és a zárt hátsó udvar nagyon barátságos volt, így némi tipródás után elindult a fantáziánk és a kedvező ára miatt megvásároltuk.
A felújítás terveit hosszas gondolkodás után elkészítettük, megpróbáltuk a rendelkezésre álló összes teret a leggazdaságosabban kihasználni, úgy hogy szellős és tágas maradjon a lakás.
A szakipari munkákat ismerős mesterek készítették. Néhány falszakaszt újra kellett rakni, mert a leomlás veszélye fenyegett. Ekkor kerültek bele az üvegtéglák is, amelyek játékos látványt nyújtanak, de elsősorban fényt engednek a konyhába és a fürdőbe.
A gázvezetéket, a vízcsöveket és a villanyvezetékeket is fel kellett újítani. Olcsón jutottunk bontott parkettához, amit hosszas tisztítás után, Szabolcs rakott le egyesével.
A cserépkályhát szerettük volna megtartani, de sajnos a belseje romos volt, így kénytelenek voltunk gázkonvektorra cserélni.
Apránként, ha összegyűlt egy kis pénzünk, vettük meg a fürdőszoba berendezési tárgyait, a csempét, a polcok elemeit.
A felújítás lassan haladt, egy év telt el míg beköltözhettünk. A berendezkedés, csak ekkor kezdődhetett. Megegyeztünk, hogy semmi régi, ócska bútort nem viszünk a lakásba, mert ezektől később nehéz lenne megszabadulni. Inkább dobozokban laktunk egy darabig és folyamatosan szereztük be a bútorokat. Mindketten ragaszkodtunk a természetes anyagokhoz. A bútorok egy részét méretre megterveztem, majd a család férfi tagjai kivitelezték. A textileket, bútorhuzatot, függönyöket és a falvédőt magam terveztem és varrtam. Üde kék szín a lakás több pontján megjelenik, amely kellemesen kiegészíti a világos sárga falakat. A képek falakon és a keremiák is nagyrészt saját munkáim.
A berendezés mára már majdnem kész, már csak néhány kiegészítő kívánkozik a kis otthonunkba.
Lelkesedésünk nem hagyott alább, sőt még nagyobb terveken törjük fejünket.
Az eredeti cikk megtalálható a Széplak Magazin honlapján. Kattintson ide: www.szeplak.hu
|
